In The Flashlight

Üdv mindenkinek!

Egyet mondok: ne akarjatok tizenegyedikesek lenni. Főleg, ha a sulitokban van diákdiri. Oh well.
Na de a lényegre térve: ez a rész a Morning, Sweetie folytatása. Kellemes olvasást!

Millió ölelés,
P. xx

In The Flashlight

Ennyit már régen futkostam – gondolta Peter, mikor az egész napos fodrász-manikűrös-istentudjami körút után visszaértek Tiffany házához. Otthonosan elterpeszkedett a hatalmas nappali egyik foteljában, miközben a színésznő még a menedzserrel vette át az este eseményeit. Pierre keresztbetette a lábát, és nézelődni kezdett. A sötét falakon végigcsúsztak az ablakon bevilágító Nap utolsó sugarai. A régimódi falióra épp hetet ütött. Még egy óra volt hátra a kezdésig. Mit fogok én addig csinálni? – tette fel a kérdést magának Peter. A válasz pedig még abban a szekundumban besétált.

- Miss Dawing szeretné, ha Önt is kezelésbe venném – jelentette be a stylist. Pierre felnyögött.

- Most komolyan? Mi baj van ezzel az inggel? – mutatott rá farmernek tűnő felsőjére.

- Legalább egy kabátot vegyen rá – javasolta a fiú.

- Oké, oké, lássuk, mid van – egyezett bele a festő, és feltápászkodott. A gardróbszobában egy egész sornyi férfi kabát várakozott. Pierre elismerően füttyentett.

- Nem rossz! – majd kutakodni kezdett. Végül egy fekete szövetből készült darab mellett döntött. Felkapta magára, megpördült a tükör előtt, aztán a nyakára kanyarított egy szintén fekete színű sálat.

- Indulhatunk! – mondta vidáman, épp mikor Tiffany belépett.

- Várj! – sikkantotta a lány, és kis keresgélés után egy kalapot nyomott a festő fejére.

- Tökéletes – lelkendezett. Pierre megemelte a fejfedőt, és meghajolt.

- Ha Ön mondja, kisasszony…

Tiffany felnevetett, majd belekarolt Peter karjába.

- Menjünk.

A ház előtt egy ezüstszínű Porshe állt. Ahogy a páros kilépett az ajtón, a sofőr felbúgatta a motort. Pierre és a színésznő beszálltak, majd az autó elhúzott.

---

- Biztos, hogy ezt akarod? – kérdezte meg Peter, már sokadszorra az út során.

- Igen – válaszolta Tiffany most is olyan magabiztosan, mint először. Az sportkocsi megállt a vörös szőnyeg végénél. Pierre kiugrott az autóból, majd utána kisegítette Tiffany-t is. Vakuk kereszttüzében haladtak be az épületbe, ahol megrohamozták őket az újságírók és a tévések. Mosolyogva válaszolgattak a kérdésekre, amelyek nagy része nem is a filmre, hanem inkább a színésznő kísérőjére vonatkoztak.

- Nem, nem vagyunk együtt – ismételte Peter már sokadszorra. – Csupán elkísértem.

„Röpke” félóra múlva bejutottak a moziterembe, és helyet foglaltak. A film egy tipikus, nyálas romantikus film volt, legalábbis Peter véleménye szerint. Persze Miss Sweetie előtt a „az év legjobb filmjének” titulálta, de hát ki nem tenné meg azért a mosolyért és azért a mézédes csókért, amit Pierre utána kapott?

---

A fárasztó este után Tiffany és Pierre a lány házának nappalijában ültek le egy pohár pezsgőre.

- Köszönöm, hogy eljöttél – suttogta Miss Sweetie a festő fülébe.

- Ez a legkevesebb, édes – válaszolta amaz, szintén halkan, mintha valaki kihallgatná őket. Tiffany a férfi ingéjének egyik gombjával játszadozott. Pierre letette a poharát, és átölelte a lány derekát.

- Szeretnéd valahogy máshogy is megünnepelni a filmed premierjét, mint egy itallal? – kérdezte csábító hangon. Tiffany elpirult.

- Hagyd abba! Hogyan tudnék nem-et mondani, ha így nézel rám?

- Oké, akkor nem nézek rád – mondta Pierre. Elengedte a lányt, és helyette inkább a szoba másik sarkával kezdett el szemezni.

- Pierre, ne haragudj, de tényleg fáradt vagyok – hallotta Tiffany-t maga mellől pár pillanat múlva. Rögtön visszafordult hozzá.

- Ne hülyéskedj! Ha fáradt vagy, fáradt vagy. Szeretnéd, hogy álomba ringassalak?

Tiffany felnevetett.

- Jól hangzik – felelte aztán. Pierre felkísérte a lányt a szobájába. Miss Sweetie belekucorodott a férfi ölébe, és míg az mindenféle légből kapott történeteket mesélt, Tiffany szemére álomport szórt az álommanó. Mikor Peter észrevette, hogy a hallgatósága már álomba szenderült, lefektette az ágyba, betakargatta, majd észrevétlenül kiosont – csakúgy mint aznap reggel tette. Ám előtte még megállt pár percre, és egy üzenetet hagyott a színésznő fésülködőasztalánál.

„Drága, egyetlen Tiffany-m,

ne haragudj, hogy csak így minden szó nélkül lelépek. Életem legszebb két hónapját töltöttem Veled, és ezt köszönöm. Remélem, nem fogsz haragudni rám. Még keresed önmagad, és én nem akarlak ebben megakadályozni. De ha pár év múlva, mikor megtaláltad, és úgy érzed, még mindig én kellek Neked, akkor tudod, hol találsz…

Csókol,

a Te Pierre-d”