In The Flashlight

Üdv mindenkinek!

Egyet mondok: ne akarjatok tizenegyedikesek lenni. Főleg, ha a sulitokban van diákdiri. Oh well.
Na de a lényegre térve: ez a rész a Morning, Sweetie folytatása. Kellemes olvasást!

Millió ölelés,
P. xx

In The Flashlight

Ennyit már régen futkostam – gondolta Peter, mikor az egész napos fodrász-manikűrös-istentudjami körút után visszaértek Tiffany házához. Otthonosan elterpeszkedett a hatalmas nappali egyik foteljában, miközben a színésznő még a menedzserrel vette át az este eseményeit. Pierre keresztbetette a lábát, és nézelődni kezdett. A sötét falakon végigcsúsztak az ablakon bevilágító Nap utolsó sugarai. A régimódi falióra épp hetet ütött. Még egy óra volt hátra a kezdésig. Mit fogok én addig csinálni? – tette fel a kérdést magának Peter. A válasz pedig még abban a szekundumban besétált.

- Miss Dawing szeretné, ha Önt is kezelésbe venném – jelentette be a stylist. Pierre felnyögött.

- Most komolyan? Mi baj van ezzel az inggel? – mutatott rá farmernek tűnő felsőjére.

- Legalább egy kabátot vegyen rá – javasolta a fiú.

- Oké, oké, lássuk, mid van – egyezett bele a festő, és feltápászkodott. A gardróbszobában egy egész sornyi férfi kabát várakozott. Pierre elismerően füttyentett.

- Nem rossz! – majd kutakodni kezdett. Végül egy fekete szövetből készült darab mellett döntött. Felkapta magára, megpördült a tükör előtt, aztán a nyakára kanyarított egy szintén fekete színű sálat.

- Indulhatunk! – mondta vidáman, épp mikor Tiffany belépett.

- Várj! – sikkantotta a lány, és kis keresgélés után egy kalapot nyomott a festő fejére.

- Tökéletes – lelkendezett. Pierre megemelte a fejfedőt, és meghajolt.

- Ha Ön mondja, kisasszony…

Tiffany felnevetett, majd belekarolt Peter karjába.

- Menjünk.

A ház előtt egy ezüstszínű Porshe állt. Ahogy a páros kilépett az ajtón, a sofőr felbúgatta a motort. Pierre és a színésznő beszálltak, majd az autó elhúzott.

---

- Biztos, hogy ezt akarod? – kérdezte meg Peter, már sokadszorra az út során.

- Igen – válaszolta Tiffany most is olyan magabiztosan, mint először. Az sportkocsi megállt a vörös szőnyeg végénél. Pierre kiugrott az autóból, majd utána kisegítette Tiffany-t is. Vakuk kereszttüzében haladtak be az épületbe, ahol megrohamozták őket az újságírók és a tévések. Mosolyogva válaszolgattak a kérdésekre, amelyek nagy része nem is a filmre, hanem inkább a színésznő kísérőjére vonatkoztak.

- Nem, nem vagyunk együtt – ismételte Peter már sokadszorra. – Csupán elkísértem.

„Röpke” félóra múlva bejutottak a moziterembe, és helyet foglaltak. A film egy tipikus, nyálas romantikus film volt, legalábbis Peter véleménye szerint. Persze Miss Sweetie előtt a „az év legjobb filmjének” titulálta, de hát ki nem tenné meg azért a mosolyért és azért a mézédes csókért, amit Pierre utána kapott?

---

A fárasztó este után Tiffany és Pierre a lány házának nappalijában ültek le egy pohár pezsgőre.

- Köszönöm, hogy eljöttél – suttogta Miss Sweetie a festő fülébe.

- Ez a legkevesebb, édes – válaszolta amaz, szintén halkan, mintha valaki kihallgatná őket. Tiffany a férfi ingéjének egyik gombjával játszadozott. Pierre letette a poharát, és átölelte a lány derekát.

- Szeretnéd valahogy máshogy is megünnepelni a filmed premierjét, mint egy itallal? – kérdezte csábító hangon. Tiffany elpirult.

- Hagyd abba! Hogyan tudnék nem-et mondani, ha így nézel rám?

- Oké, akkor nem nézek rád – mondta Pierre. Elengedte a lányt, és helyette inkább a szoba másik sarkával kezdett el szemezni.

- Pierre, ne haragudj, de tényleg fáradt vagyok – hallotta Tiffany-t maga mellől pár pillanat múlva. Rögtön visszafordult hozzá.

- Ne hülyéskedj! Ha fáradt vagy, fáradt vagy. Szeretnéd, hogy álomba ringassalak?

Tiffany felnevetett.

- Jól hangzik – felelte aztán. Pierre felkísérte a lányt a szobájába. Miss Sweetie belekucorodott a férfi ölébe, és míg az mindenféle légből kapott történeteket mesélt, Tiffany szemére álomport szórt az álommanó. Mikor Peter észrevette, hogy a hallgatósága már álomba szenderült, lefektette az ágyba, betakargatta, majd észrevétlenül kiosont – csakúgy mint aznap reggel tette. Ám előtte még megállt pár percre, és egy üzenetet hagyott a színésznő fésülködőasztalánál.

„Drága, egyetlen Tiffany-m,

ne haragudj, hogy csak így minden szó nélkül lelépek. Életem legszebb két hónapját töltöttem Veled, és ezt köszönöm. Remélem, nem fogsz haragudni rám. Még keresed önmagad, és én nem akarlak ebben megakadályozni. De ha pár év múlva, mikor megtaláltad, és úgy érzed, még mindig én kellek Neked, akkor tudod, hol találsz…

Csókol,

a Te Pierre-d”

Sajnálom!

Üdv mindenkinek!

Rossz hírekkel jelentkezem, vagyis csak eggyel: a következő két hétben valószínűleg nem lesz rész. Elnézéseteket kérem, de nem tudok írni, minden összecsúszott ezekre a napokra, és szinte agyhalott vagyok. Minőség alatti munkát pedig nem akarok kiadni a kezemből.

Tényleg nagyon sajnálom!

Millió ölelés,
P.

Morning, Sweetie

Üdv mindenkinek!

Ismét kedd este van, és én ismét jelentkezem egy újabb résszel a Két madárhoz címzett kocsma életéből. Habár a következő két fejezet inkább Pierre-t mutatja be.
Kellemes olvasást kívánok!

Millió ölelés,
P.

Ui.: A Thoughts about the monht-ra felkerült az ehavi rész, azt is ér elolvasni! :)

Morning, Sweetie

Pierre lekapcsolta a lámpát, és becsukta az ajtót maga mögött. Reggeli fél hat volt, a Nap épp csak nyaldosni kezdte a látóhatár szélét. A férfi halkan lesétált a lépcsőn, és elhagyta a házat a hátsó ajtón. Nem vitt magával semmit. Ez nem olyan nap volt. Fütyörészve indult el Tiffany, vagy ahogy ő becézgeti: Miss Sweetie háza felé. A hölgyemény Nagy-Britannia egyik leghíresebb színésznője volt. Peter már két hónapja csapta neki a szelet, puszta szeszélyből. Általában csak egyéjszakás kalandjai vannak, de Tiffany-ban többet látott. Vörös haj, sápadt bőr, és hangos nevetés. Ezekkel a szavakkal lehetne a legjobban leírni a lányt. Mindössze húsz éves volt, de a filmipar már a lábai előtt hevert. Férfiak hada kereste a kegyét, de ő kitartott a festő mellett. Az új filmje bemutatójára is őt hívta el. És habár az csak este nyolckor kezdődik, Peter úgy érezte, illene már reggeltől kezdve Tiffany mellett lennie. Hátha adódnak gondok a ruhacipzár felhúzásával…

És egy kicsit ideges is volt. Még sehol sem mutatkoztak együtt, és most rögtön kiállni a vörös szőnyegre, a rengeteg fotós elé? Nehezen vallotta be magának, de azért megijesztette a gondolat. Előző nap egy egész órán át azon törte a fejét, hogyan úszhatná meg. De végül kitartott Miss Sweetie mellett.

Habár a színésznő kúriája elég messze volt, Peter mégsem fogott taxit, vagy vett használatba egy tömegközlekedési eszközt. Még most is halogatni akarta ezt a találkozást. Így hát eléggé elfáradt, mire a majd’ egyórás séta végére elért Tiffany óriási birtokához. Elővette a farzsebébe mélyesztett kulcsot, és beengedte magát. Halkan lopódzott végig a folyosókon egészen a lány ajtajáig. Ott megállt, majd kis hezitálás után benyitott. Azonnal megcsapta az összetéveszthetetlen rózsa-jácint illatkeverék, amelyet Tiffany oly nagyon kedvelt. Belépett az ajtón és körülnézett. A halványpirosra meszelt falakhoz jól illett a cseresznye bútorzat.  Az ablakot a falnál sötétebb árnyalatú függöny takarta, így a szobában sejtelmes félhomály uralkodott. Pierre halkan lopakodott a hatalmas franciaágyhoz. A lány sziluettje tökéletesen kivehető volt a vékony takaró alatt, beleértve azt is, hogy a textil alatt teljesen meztelen volt. A férfi óvatosan lehúzta a lepedőt Tiffany válláról, és egy puha csókot hintett a porcelánfehérségű testrészre. A lány megérezte ezt, és kéjesen nyújtózkodott egyet. Kinyitotta a szemét, és meglátva Pierre-t, elmosolyodott.

- Jó reggelt, álomszuszék – köszöntötte őt a „betörő”. – Azt hittem, mire megérkezek, már a ruhákat fogsz válogatni.

- A ruhák ráérnek. De ez nem – kulcsolta össze Tiffany a kezét a festő nyaka körül, és egy forró csókot nyomott a férfi ajkaira.

- Igazad van. A ruhák várhatnak – suttogta Pierre szenvedélyesen, és visszacsókolta a lányt.

Órák múlva bújtak ki az ágyból, kócosan, de nagyon elégedetten. A stylist már a gardróbszobánál várta a színésznőt. Meglepődött, mikor a várva várt hölgyeménye egy ismeretlen férfival érkezett a hálószobája felől. De nem szólt semmit, még akkor sem, mikor Pierre nyugodtan levetette magát a ruhákkal tömött helyiség egyetlen kanapéjára. Festőnk kényelmesen elhelyezkedett, majd várakozva tekintett fel. Tiffany addigra már ki is választott két ruhát, egy fehér csipkéset és egy fekete bársony-kinézetűt.

- Na, mit gondolsz? – kérdezte felmutatva a két darabot. Pierre megsimogatta nem létező kecskeszakállát, és közben hümmögött.

- Nehéz kérdés, nagggyon nehéz.

Rápillantott a stylist-ra, aki már a felrobbanás szélén át. Peter úgy vélte, jobb nem megvárni, míg a detonáció bekövetkezik, így Tiffany legnagyobb bánatára a profira bízta a döntést, aki a sötétebbik darabot javasolta.

- Egy vörös kabát jó lenne hozzá, nem gondolod? – kérdezte Pierre, miközben a már felöltözött Tiffany-t csodálták. A stylist meglepődve nézett rá.

- Pontosan ezt akartam mondani – jelentette ki megnyúlt arccal.

- Ez csak  egy dolgot jelenthet – kezdte Pierre vészjósló hangon.

Tiffany és a fiú várakozva néztek rá.

- Azt, hogy jó az ízlésed – fejezte be a mondatot egy pimasz mosollyal a festő.

Miss Sweetie hangosan felnevetett. Mikor abbahagyta, a legtündöklőbb tekintettel nézett a még mindig a kanapén terpeszkedő férfira.

- Kingston, magunkra hagynál, kérlek – utasította a lány a stylistot, és lassan elindult Pierre felé.

- Hát hogyne, kisasszony – válaszolt a fiú jólnevelten, és elnyomott egy mosolyt. Szerencsés egy fickó, gondolta magában, miközben becsukta az ajtót maga mögött. Odabenn Pierre és Tiffany már önfeledten élvezték egymás társaságát. 

Samantha White

Üdv mindenkinek!

Éljenek az első óra elmaradások! :) Nincs is jobb annál, mint legálisan lógni iskolából. :D
No de, komolyra fordítva a szót: meghoztam a következő fejezetet, melyben virágárus lányunkat ismerjük meg jobban. Jó olvasást! <3

Millió ölelés,
P.

Samantha White

A húszéves Samantha White világosbarna loknijaival és igéző barna szemével a legtündéribb lány London eme lepusztult területén. A brit főváros egyik külső kerületében, Bromley-ban nőtt fel. Mindkettő szülőjének több diplomája is van, így számukra nem volt kérdéses, hogy Samantha is egyetemre fog járni. Ám a lány nem így gondolta. Virágkötő akart lenni, amióta csak az eszét tudta. És ezen nem tudott változtatni semmiféle szidás, rimánkodás vagy hegyibeszéd. Így végül a szülőknek engedniük kellett.

Így került Samantha Nagy-Britannia legkitűnőbb virágkötő szakiskolájába. Színjeles volt mindvégig, minden tantárgyból. A kedvence a történelem volt, mindig lenyűgözték a múlt történései. Egy kis ideig elgondolkodott azon, hogy régésznek áll, de valahogy sosem szánta el magát. Miután elvégezte az iskolát, elköltözött otthonról, és munkába állt. Sok helyen dolgozott már, mikor egy délután megpillantotta a Sárga Nárcisz virágbolt hirdetését, amiben virágkötőt kerestek. Leszakított egy telefonszámot, és hazaérve felhívta őket. Megbeszéltek egy időpontot másnapra, hogy mikor mutathatja be tudását. Samantha egy kicsit elbizonytalanodott, mikor meghallotta a címet, de végül elment. És milyen jól tette! A Sárga Nárcisz egy üde folt a régi épületek között. Nagyon megtetszett neki a hely, és a tulajdonosnak is megtetszett a lány ügyessége, így azonnal fel is vette. Van egy munkatársa, Karen, ő az eladó, ő veszi át a rendeléseket, és adja le Samanthának.

A Két madár kocsmába csak véletlenül tévedt be: egy nap hazafelé tartott, mikor eleredt az eső, és oda menekült be. Korábban még sosem volt ilyen helyen, nem az a fajta lány, aki inni jár. Sokkal jobban szeret otthon leülni egy könyvvel a fotelba, és késő estig olvasni, egy csésze tea mellett.

Jenny-nek azonnal szimpatikus volt Samantha, meg is hívta egy pohár narancslére. Órákon keresztül beszélgettek, egészen addig, míg el nem állt az eső. Ekkor Samantha elbúcsúzott, de később sem felejtette el meglátogatni a Két madarat és annak tulajdonosát.

Szereplőnk tele van kreatív gondolatokkal, és szereti ezeket valóra váltani. Gyűlöli az erőszakot, minden háborút be akar szüntetni a Földön. A történelmi háborúkra is iszonyodva gondol vissza. Naiv, sok mindent elhisz első szóra, egy férfi hízelgésének is hamar bedőlne. Sosem volt még pasija, de ez még nem azt jelenti, hogy ne tetszett volna neki valaki. Szeret verseket írni arról a személyről, aki épp megdobogtatja a szívét. Ám ne úgy képzeld el ezeket a verseket, mint egy shakespeari szonettet! Rövid, gyakran mindössze négy soros szösszenetek, de Samanthának sokat jelentenek. Ő belül még csak egy kislány, aki igenis várja azt a szőke herceget a fehér lovon. És ki tudja, lehet, hogy már nem kell sokáig várnia.