Peter "Pierre" Austin Davis

Üdv mindenkinek!

Tudom, még csak kedd este van, viszont ha a holnapi napom megint olyan hülyén alakul, akkor megint késnék, szóval inkább felrakom most.
Ebben a részben Petert ismerhetitek meg. Jó olvasást!

Millió ölelés,
P.

Peter "Pierre" Austin Davis

Peter „Pierre” Austin Davis a Két madár kocsma törzsvendége. A szabadúszó festő huszonöt éves, szingli és ezt nagyon nem bánja. Londoni családból származik, szülei mindketten nagyon elfoglalt banki ügyintézők voltak, akiknek sosem volt idejük a fiukra. Peter az iskolában nem teljesített jól, csak a művészi órák érdekelték. Mikor tizenöt lett, elszökött otthonról és a saját életet kezdett. Olcsó motelekben szállt meg, nappal büfékben dolgozott, éjjel pedig szenvedélyének élt: festett.

Így ment ez három éven keresztül, mígnem egy este a híradóban a következő szalagcímet olvasta: „Tragikus baleset az M3-as autópályán. Egy szürke Opel Corsa a szalagkorlátnak csapódott. A sofőr és az anyósülésen ülő utas azonnal meghalt.” És mutatták az összeroncsolódott autót. Azt az autót, ami a Davis családnak már Peter kiskora óta megvolt. Az akkor tizennyolc éves fiú azonnal vonatra szállt, és hazautazott Londonba. Részt vett szülei temetésén, habár a rokonok nem nézték jó szemmel. „A tékozló fiú”, csak így emlegették. A szülők a végrendeletükben az összes vagyonukat a feleség húgának családjára hagyták, kivéve a házat. Az Peteré lett. Ám a fiú hamar pénzé tette azt, és újra lelépett. Önpusztító életmódba kezdett. Ivott, dohányzott és laza erkölcsű nőkkel múlatta az időt addig, amíg a ház eladásából származó összes pénz el nem elfogyott.

Ekkor kezdett el komolyan festeni, amit a mai napig is csinál. Jópár képét el is adta már. Ha épp nincs kapás, beáll bolti eladónak vagy pincérnek. Vagy bárminek, amihez egy kicsit is konyít. Így találkozott Jenny-vel is. Mindketten az Arany Szekér étteremben pincérkedtek. Jenny azonnal kiszúrta a fiút, és beszélgetésbe elegyedett vele. Kezdettől fogva jól kijöttek egymással. Aztán Jenny megvette a Két madarat és minden idejét annak szentelte. A sors keze volt, hogy egy nap mégis összefutottak az utcán. Kiderült, hogy Petert kirúgták az étteremtől, így nem tudja fizetni az albérletét. Jenny felajánlotta neki az ő otthona melletti lakást, ami üresen állt. Kicsit lepukkant állapotú volt, de olcsó. Peter kapott az alkalmon és maradék pénzén, valamint a Jenny-től kapott kölcsönön megvette a Palace Street 9. egyik első emeleti lakását.

Azóta is ott lakik, habár inkább csak hálni jár oda. Ha van egy kis szabadideje, a Két madárban üldögél, és a vendégeket szórakoztatja. Régi vágya, hogy szerezzen egy zongorát a kocsmába. Egyébként nagyon elfoglalt ember. Van, mikor hajnalban felkel, fogja a festőszerszámait, és a nyakába veszi a várost. Van, hogy napokig nem tér vissza. És hogy mit csinál? Nos… Úriember ilyenről nem beszél. De azt azért az egész környék tudja, hogy Pierre nagy rajongója a női nemnek, így nem nehéz kitalálni, merre jár. És az is tudnivaló, hogy a női nem is ugyanannyira lelkesedik Peter világosbarna tincseiért, átható zöld szeméért, kisfiús mosolyáért.

Ha már itt tartunk, gondolom felmerült a kérdés bennetek, történt-e valaha valami Jenny és Peter között. A válasz: nem. Peter és Jenny barátok, akiknek megvan a saját életük, és jobbnak látják nem belesétálni a másik ágyába. Akarom mondani: életébe.